Szeretni... nem azt jelenti, hogy napjában hányszor mondjuk ki a bűvös szót... szeretni szavak nélkül kell. Úgy kell csak igazán. Hogy a másik fél tudja egyetlen pillantásunkból, vagy egy érintésünkből, hogy szeretjük őt. Szeretni akkor is, ha fáj, szeretni mindenen, az egész életen át...
Szerintem csak így érdemes. Hiszen onnantól kezdve, hogy szeretsz valakit, megkap belőled egy darabot. Valami vonz hozzá, valami láthatatlan kötelék odaláncol, és tartozol hozzá. Hozzáér a szíved.
Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Ha szeretsz valakit, akkor mindkettő részét szereted. Hiszen nem azért szereted, mert kék a szeme, vagy mert magas. Nem is szabadna soha, hogy legyenek "mert"-ek. Szereted, mert szereted. Ennyi. Ne kösd valamihez a szeretetedet. Akkor már nem lesz olyan vad, olyan erős, olyan felemelő, olyan gyönyörű. Ha már azt mondod: "azt szeretem benned, hogy..." akkor már azt is tudod, hogy mit nem szeretsz benne. Tehát akkor már nem is szereted őt úgy. Olyan nagyon.
Szereted, ha ilyen vagy olyan, de nem szereted amikor amolyan. Jó lenne ha soha nem lenne amolyan.
Viszont te sem vagy mindig tökéletes. Ezt lásd be. Ugyanúgy van rossz oldalad, követsz el hibákat. Csak meg kell tanulni ezt is együtt szeretni azzal, ami jó.
Őt szeretni. Úgy egészen. Ahogyan van. Nem csak bizonyos részeit.
Az életben folyamatosan alkalmazkodunk helyzetekhez, emberekhez. Nincs itt semmi titok. Ez így van. Persze az ember mikor tizenéves, akkor harcol, meg lázad. Hogy ő ugyan nem, és azért sem. Ő a maga ura, vagy elfogadják, vagy lehet tovább állni.
Nos ha ez így megy, akkor ugyebár a másik fél is mondhatja, hogy ha valami nem tetszik, akkor a viszont nem látásra. Itt kell megtanulni megoldani a bajokat. Elsimítani a gubancokat. Leülni, megbeszélni. Csiszolódni egymáshoz. Így lesz csak igazán fényes a gyémánt.
Így lesz a "te+én"-ből "mi". Így lesz egy csapat, így fog működni az egész.
Amit pedig az elején írtam. Nos, nem kell mindig hangoztatni a bűvös szót. Szeretlek. Persze mikor minden kezdődik, akkor csak úgy ömlik belülről, és mintha csak ezzel lehetne kifejezni mindent. Pedig mennyi, de mennyi mód van rá. Egy apró puszi, egy ölelés. Vagy bármilyen kicsi gesztus. Akár egy pillantás is elég. Bármi, ami kifejezi amit érzel. De ha jól szeretsz (márpedig rosszul nem lehet szerintem) akkor nem kell tenned semmit. Ő tudni fogja, mert érzi.
Hiszen ott van a szíved, odaér hozzád. Az ő szíve pedig odaér hozzád. Létrejön az a kapcsolat, ami viszi az érzéseket, és neked közben semmit nem kell tenned.
Bocsánat, egyetlen dolgod van. Úgy ahogy van, teljes egészében... Szeretni Őt.
