2013. augusztus 24., szombat

Valami


Valaki aki kell nekünk, valaki akit megkapunk
Valaki aki elhagy, valaki akit elhagyunk
Valami öröm, valami fájdalom
Valami áldás, valami ártalom
Valami jó, valami imádás
Valami bűn, valami megbánás
Valami pozitív, valami negatív
Valami képzelet, valami relatív
Valami hang, valami üvöltő
Valami csend, valami megszűnő
Valami véges, valami végtelen
Valami az álmom, valami az életem.

2013. augusztus 18., vasárnap

Vihar előtt...vihar után


Szerintem nincs olyan, hogy felhőtlenül boldog időszak. 
Lehet azért látom így, mert nekem még sosem jutott ki belőle. Viszont úgy gondolom, hogy ha az élet egyik területén süt a nap, akkor bizony máshol nagy vihar dúl. Vagy legalábbis úton van felé. 
Hiszen, ha belegondolok abba, hogy ha netán valaki kiemelkedő sikereket ér el a munkában, vagy akár a tanulásban, akkor az gyakran jár együtt azzal, hogy valamely téren viszont nincs meg ez a siker. 
Legyen az párkapcsolat, vagy épp a kikapcsolódás. Ha pedig a párkapcsolat jár épp a felhők felett, és hatalmas a boldogság, akkor vagy a karrier nem megy úgy, vagy netán a barátság. 
Sosincs olyan szerintem, hogy valaki huzamosabb ideig elmondhatja magáról, hogy felhőtlenül boldog, és az élete a maximumon pörög. 
Legyünk őszinték, és lássuk be, hogy bizony ez így van. Sosem vagyunk tökéletesen elégedett mindennel. Mindig találunk okot arra, hogy kedvetlenek legyünk. Ideig-óráig ragyoghat a nap, de bizony előbukkannak a felhők, és a villámok lesújtanak. Épp úgy, ahogy minden nyarat felvált a tél, úgy minden boldogságot felváltja némi szomorúság. 
És pont ahogy a nyár-tél dologgal is vagyunk, épp úgy látjuk a lelki állapotunkat is. A tél mindig hosszabb mint a nyár. Legalábbis annak tűnik. Vagy épp így vagyunk beprogramozva, hogy az amúgy egyforma időintervallumot szánt szándékkal, és valójában meghosszabbítsuk? 
Hiszen a boldogság olyan rövid volt, és miért nem lehet több, és hosszabb. Valamint egyáltalán miért kell a fájdalom, és a szomorúság? 
Szerintem pont azért, hogy ne legyen minden olyan egyhangú. Imádom a jó időt, és a nyarat, de tudom, hogy egész évben nem tudnám elviselni. Ha túl hideg van melegre vágyunk, viszont a +40 fok is túlzás. 
Érti ezt valaki egyáltalán? 
Nem vagyok mazochista, de igenis néha kellenek a rossz napok. Mert sokszor elfelejtünk igazán hálásak lenni a boldogságért. Mikor a padlón vagyunk akkor a fél karunkat odaadnánk egyetlen vidám napért, de mikor a jó ezüst tálcán jön, az valahogy olyan természetes, és elfelejtjük megköszönni. 
Egy másik elgondolásom pedig az, hogy temérdek alkalommal van úgy, hogy irigykedve nézzük más drága ruháját, vagy kocsiját. Sajnálkozunk azon, hogy nekünk ez miért nem adatott meg, bezzeg ő milyen szerencsés. 
Eközben elfelejtünk azon elgondolkodni, hogy vajon ő mi mást tett ezért? Lehet, hogy többet dolgozott, lehet jobban választott munkát. Vagy legalábbis az apja mindenképp. Na de nem akarok előítéletes lenni. Mindenki azt a helyzetet használja ki, amire lehetősége nyílik. Szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ha mi is eleget tanultunk volna, vagy többet dolgoztunk volna, akkor nekünk is lehetne sokat érő autónk, vagy sétálhatnánk a vörös szőnyegen. 
Bár azt sem felejteném el megemlíteni, hogy a boldogság nem mindig mérhető vaskos bankszámlában. Mondjuk, kinek mit jelent a boldogság ugyebár. 
Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz, de mégis beleszőve az iménti gondolatszálat, nos...van, hogy épp a boldogságot irigyeljük valaki mástól. Lehet elsőre nem tűnik logikusnak, én mégis eljátszom a gondolattal, hogy bizony itt is előjöhet az, hogy ki mennyit dolgozott a boldogságért. Bár lehet most azt gondolod, hogy te mindent megteszel érte, és mégsem jön, nos akkor szerintem igenis valamin változtatni kellene. 
Szerintem a legtöbben abba a hibába esünk, hogy a tv előtt ülve álmodozunk egy gyönyörű alak után, aki csak úgy a semmiből kopogtat az ajtón, aztán hirtelen felébredve magunkra nézünk, és belénk hasít a keserű felismerés miszerint "nem vagyok én ehhez elég jó", vagy az "ugyan mikor kellenék én egy ilyen bomba alakú embernek". 
Látod, ez már önmagában egy óriási hiba, amin változtatni lehet, sőt kell is. Amíg te kevés, vagy szürke kis egérnek érzed magad, addig ez fog sugározni belőled, és bizony a külvilág ezt fogja érzékelni. 
Ha viszont el tudod hinni magadról, hogy a saját valódban szép vagy, akkor máris mást fogsz átadni az embereknek magadról. 
Néha érdemes lenne egy teljes alakos tükör elé állni és végig mérni magad. Van-e olyan része a testednek amit nem szeretsz? Ha igen, és változtatni lehet rajta, akkor tedd meg. Ha netán nincs semmi kivetni való a külsődön, mégis úgy érzed valami gond van, akkor bizony belül kell szétnézned. 
Na nem, nem a szekrényben, hanem a lelkedben. 
Vannak dolgok amik akaratunk ellenére fájdalmat okoznak, és hiába tennénk ellene, nem múlnak. 
Érdemes ilyenkor kicsit átúszni a túlpartra, és megkeresni azokat amik boldoggá tesznek. Ha akarod tedd egyedül, vagy hívj egy barátot, vagy a szerelmedet, és keressetek együtt olyan helyeket, programokat, vagy bármit ami szebbé varázsolja a napot, és ezzel együtt a lelkedet is. 
Lesznek fájdalmas időszakok, mert bizony nem lehet mindig teljes a boldogság. De talán az ilyen nehéz napok segítenek abban, hogy emlékezni tudj arra, ami valaha boldoggá tett. Vagy épp egy változás fog következni. Nem tudhatod, és én sem tudom. 
Azt viszont igen, hogy minden egyes fájdalom után több leszel valamivel, és hogy bizony épp úgy, ahogy a ragyogó napsütés után vihar jön, úgy a vihar után ragyogó napsütés. 

2013. augusztus 12., hétfő

Muszáj harcolni


Muszáj harcolni, és erősnek lenni. Ez kell hozzá. Van aki erős, és harcol, van aki csak úgy belenyugszik mindenbe, és van aki fel akarja adni. 
Én nem tudom milyen lehet elgondolkodni azon, hogy itt a vége, és nem csinálom tovább. Hogy elég volt. Bele lehet fáradni, de csak egy időre. Szerintem igenis harcolni kell, és akkor is felállni, ha az élet jön és leterít...egy időre. Na olyankor kell a legeslegjobban törni előre, és nem hagyni, hogy ő erősebb legyen. Persze lehetnek néha nagyobb ütések tőle, ami újra leterít, de egy kis nyugi után fel kell húzni a kesztyűt, és elkezdeni ütni. Küzdeni. Harcolni. Ütni. Nem feladni. Ja, és igen... HINNI!!! Ez fontos. Mert ha nem hiszem el, hogy erősebb vagyok nála, akkor nem is leszek az. 
Van, hogy összeomlik az ember. Nem vagyunk vasból, az ütések fájnak. De akkor is fel kell állni! Végig kell járni mindent, a legkisebb utcáig. Ha valahol nem találjuk a megfelelő módot, hát tovább kell menni, és keresni. Mikor a legjobban fáj, akkor sem arra kell gondolni, hogy te jó ég mindjárt meghalok. Hanem, hogy na mi van, csak ennyit tudsz? Persze most aztán lehet elakad a lélegzet, és azt gondoljátok megőrültem, és nem éreztem még igazi kínt. Lehet. De volt részem már sok mindenben. Volt, hogy azt hittem annál nagyobb fájdalom nincs. Aztán megtapasztaltam, hogy de, van. És azt is kibírtam. Azt is túléltem. Minden egyes alkalommal jobban hiszek az erőmben, és tudom, hogy majd ha jön nagyobb fájdalom, akkor ugyan lehet összetörök, de az utolsó erőmmel is fel akarok majd állni. És fel is fogok. De ha meg sem próbálja az ember akkor nem fogja tudni, hogy vajon képes-e rá. Van is egy mondás, ami itt nagyon igaz...

"Ha megpróbálod veszíthetsz, ha meg sem próbálod veszítettél"

Igen, veszíthetsz, de nyerhetsz is. Viszont MEG KELL PRÓBÁLNOD!!! Mindenképp. Hinned kell magadban, hinned kell az erődben! 
Lehet valami, ami úgy érzed folyamatosan legyőz. Hát akkor menj, és GYŐZD LE TE ŐT!!!

2013. augusztus 9., péntek

A fájdalmak erősítenek


A fájdalmak erősítenek a legjobban. 
Azok visznek előre. Adnak valami pluszt, amit tanulságnak hívsz. Ha túléled -márpedig túléled- akkor olyan löket erőt kapsz, hogy szinte alig fér el benned. Talpra állsz, és több leszel. A hibákból, és a fájdalmakból tanulsz a legtöbbet. Amit elrontasz, az jó lesz majd valamire. Amikor valaki kitép belőled egy darabot, az is később erősít majd. Az elején még hiány, úgy érzed elvesztettél valamit, és semmi nem töltheti be azt az űrt. Aztán egy nap, majd felébredsz, vagy épp a délutáni kávét iszod, amikor rádöbbensz, hogy megint hiányzik valami. A fájdalom. Megszűnt. A régi űr helyére jött valami. Erő. Rájössz, hogy már nem is fáj. Ráadásul élsz. Megélted, átélted, és ami a legfontosabb....TÚLÉLTED! Ez valami hihetetlen, mámorító érzés. Önerőből, csak te voltál egyedül. Sikerült. Nagyon jó érzés. Hiszen mindig az a legjobb, amiért neked kell küzdened, amiért dolgoznod kell. Nem esik az öledbe, neked kell menni utána, vagy csak várni, hogy összeállj. Ami összetart, az pedig nem holmiféle ócska ragasztó. Az beton. Vas. Lelki páncél. Valami olyan, aminek van tartása. Ami erős. A részeddé válik, így te is az leszel. 
Erős.

2013. augusztus 5., hétfő

Tiéd a világ



Minél görcsösebben ragaszkodsz valamihez, annál távolabb kerülsz tőle. 

Meg kell tanulnod lazítani. Nem szabad AKARNI a dolgokat, hanem csak VÁGYNI rájuk. Mert ha csak vágysz valamire, akkor nem fogsz belehalni abba ha nem kapod meg. Viszont annál nagyobb boldogság lesz ha mégis valóra válik. Hiszen az ÁLMOK és a VÁGYAK szoktak beteljesülni, az AKARAT már kevésbé.
Tegyél azért, hogy elérd azt amit szeretnél. Higgy magadban és az erődben. Miért ne sikerülhetne? Az a legrosszabb, amikor te magad sem hiszed el, hogy képes vagy rá. Ott van benned minden, amire szükséged lehet.

Természetesen a lottó ötöshöz kevés lehet az, hogy vágysz rá. De ha feladsz egy szelvényt, akkor már tettél érte. Ez a lényeg. Ha te megteszed azt ami tőled telik, akkor sikerülhet. Csak adj magadból. Adj a szívedből, a lelkedből.
Sose add fel a hitet. A legnagyobb hit pedig az, ha magadban hiszel. Erős vagy!
Ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak. Neked kell boldognak lenned. Tedd magad azzá!
A legelső kis álom beteljesülése után pedig látni fogod, hogy ez igenis sikerülhet. A sorsod a kezedben van.
Most pedig menj, és erősödj! TIÉD A VILÁG!!!!

2013. augusztus 4., vasárnap

100!


Ennyiszer lett megnyitva a blog! 
Köszönöm!
=)

Egy részed belehalt



Nem sírsz mindennap, mégis minden egyes perc, amikor eszedbe jut, az maga a kín. A szíved darabokra tört, a lelked zokog.
Nem tudod elmondani neki, hogy mennyire rossz. Hogy félig meghaltál. Hogy hiányzik. Nem szeretnéd elveszíteni. Bár úgy érzed, hogy elveszítetted.
Az élet megy tovább. Igen, megy...de mégis hogy. Nem lehetnek boldogok a napok, mikor kiszakadt belőled egy darab. Hogy mosolyoghatnál őszintén, mikor belül keserves könnyek hullnak? 
Hiába próbáltál tovább lépni, egyszerűen nem megy. Nem tudod, hogy mit érez, fogalmad sincs, hogy mit gondol. Szeret-e még egyáltalán?
Félsz a választól, ezért nem lépsz. Pedig te is tudod, hogy jobb lenne helyre rakni mindent. De csak vársz. Hallgatod az óra ketyegését, és hagyod, hogy némán múljanak el a percek.
Őrlődsz, és ez napról napra egyre rosszabb lesz. Érzed az űrt, tudod, hogy mi hiányzik.Szétnézel. Rend van körülötted. Rend, de mégis üresség. Mert hol van a mosolya, hol van az a gyönyörű arc? Nem látod sehol, és Isten tudja, hogy mikor látod majd újra.
Vársz. Várod. Biztatod magad, hogy majd jönni fog, mert jönnie kell. Azt szeretnéd, ha ő keresne, ha bekopogna hozzád. Szeretnéd, ha megölelne, és azt mondaná "Nincs semmi baj".
Elképzeled százszor, hogy mit fogsz mondani majd, mikor újra találkoztok. De mikor lesz az, és hol? Egyáltalán lesz-e még valaha?
Szereted. Nem szeretnéd, hogy vége legyen. Fontos neked, és a szíved mélyén reméled, hogy te is az vagy neki.
Remegve várod a percet, hogy megölelhesd, és elmondhasd, hogy mennyire szereted, és milyen nagyon hiányzott.
Vagy egyszerűen csak zokogj a vállán, és ezzel megmutasd mindazt, amit érzel
Meg szeretnéd köszönni, hogy szeret még, és hogy visszajött. Vissza szeretnéd kapni őt. Vele együtt pedig a hiányzó darabot.
Az életet.

Összetalálkozás


Van egy pillanat, amikor történik valami. Két tekintet egymásba fonódik, vagy két kéz összeér. Ott van. Életre kelt. 
Csak állsz, a levegő megfagy körülötted. Aztán megtöröd egy mosollyal. A kémia beindul.
Bizony van ilyen. Létezik. Valóságosabb bárminél. Nézed őt, és ő néz téged. Belépett azon a titkos kapun. Beköltözik a szívedbe, a lelked legmélyére.
Nem tudsz létezni anélkül, hogy ne gondolnál rá. Nem tudsz róla semmit, azt viszont annál inkább, hogy milyen érzéseket váltott ki belőled. A szíved még sosem dobogott ennyire, és nem kerülgetett az ájulás senki közelében. Viszont mikor ő megjelent elvesztetted a kontrollt az agyad és a szíved felett is.
Tudtad, hogy ez az a bizonyos perc, és ő az a valaki, amiről és akiről egész életedben álmodtál. Nem számít semmi, csak ő.
Ha nem is látod többé, akkor is örökké emlékezni fogsz rá, és nem felejted el életed legszebb pillanatát. Örökre a szívedbe költözött, és ott is fog maradni.
Jöhet majd valaki más, jöhet majd száz másik. Ő ott van, ott is lesz. Ő volt az első, és ő lesz az utolsó. Hiszen ez nem ismétlődik meg, ilyen egyszer van az életben.
Őrizd meg, és legyen a legszebb emléked. Ne várj tőle semmit, csak köszönd meg amit adott. Ha pedig folytatódna, akkor élvezd ki minden pillanatát.
Mikor mennie kell engedd el, ha pedig marad... Szeresd. Örökké.

Az élet változások folyamata


Az élet mindig alakít. Vagy mi alakítjuk az életet? Hm, jó kérdés.
A történések csak úgy jönnek-mennek az életben. Egyszer fenn, máskor lenn. Ettől is olyan csodás ez az egész. Sosem tudhatod mire ébredsz holnap, vajon mi kerül az utadba, mi lesz gyökeresen része az életednek.
Száguldanak a másodpercek, nem állnak le. Egyetlen pillanatra sem. Pörög az élet és vibrál. Lehet nem is érzed, de így van. Olykor hosszú az a bizonyos vihar előtti csend. Nyugalom van, nem történik semmi eget rengető. Aztán bumm. Robban. Teljesen megváltozik minden.
Az élet változások folyamata. Amit ma meg sem álmodsz, az holnap valóság. Ami ma a tiéd, az lehet holnap már nem. És fordítva. Hát nem csodálatos?
Ezért is mondom, hogy ne aggódj a jövőn. Hol van az még? Tedd, amit most kell tenned. Mindent, amit érzel. Ne várj a holnapra. Most vagy itt, most van lehetőség rá. 
Öleld meg az apukád, mondd el anyukádnak, hogy mennyire szereted. Mosolyogj rá bárkire. Nevess, olyan igazán. Köszönj meg mindennap valamit, légy hálás azért amid van.
Ne keresd a hibákat magadon. Mondd reggel a tükörnek, hogy milyen csodás az, akit látsz benne.
Minden perc amit élsz, az maga a csoda. Gyönyörű, meg nem ismétlődő csoda.
Élvezz ki minden napot. Hiszen, hol leszel holnap? Tudod? Nem.
Most lehet, hogy bolondnak tartasz, mert hiszen reggel fel fogsz kelni, elmész munkába. Biztosan?
Megtörténhet, hogy valakivel összehoz a sors. Meg fog változni valami. Sosem lehetsz biztos a jövőben. Csak a mostba. Abban, amit épp átélsz.
Tedd azt, amit szeretnél. Legyen bármi az, nem számít. Ne érdekeljen, hogy vajon más mit gondol. Egyszerűen...
...Légy BOLDOG!

2013. augusztus 2., péntek

Szabadulj fel


Szabadulj fel!
Sokszor jár ez a fejedben, fel szeretnél szabadulni, fel szeretnél oldódni. De nem sikerül. Ismerős ugye? Folyton azt kérdezed magadtól, hogy "Mi lehet a baj?". Választ azonban már nem találsz rá. Bizony nagyon sokszor előfordul, hogy fogalmad sincs mi a gond, de nyom és szorít, és nem tudsz szabadulni tőle. 
Aztán egy nap majd rá fogsz döbbenni. Túl sokat foglalkozol más dolgokkal, nem fordítasz elég időt magadra. Van, hogy azt sem tudod mi kell, mire van szükséged. Amíg te sem tudod, hogy mi kell neked, addig semmi nem fog tudni segíteni. Kell néha, hogy csak magaddal foglalkozz. Letisztázz mindent. Tetteket, érzelmeket, gondolatokat. Nyugalmat és békét kell teremtened a zavaros lelkedben. Amíg nincs rend, addig nincs boldogság. Görcsölsz, és ez nem jó. Nem szabad, hogy elpattanjon az bizonyos túlfeszített húr. Mosolyognod kell. Szívből nevetni. Ez kell. Enélkül nem megy semmi. Enélkül mit ér az élet?
Kell pár óra, vagy pár nap, amikor elvonulsz. Bezárkózol a szobádba, vagy sétálsz egy szép helyen. Mindegy hol és mennyit. Csak legyél kicsit egyedül. Mindentől távol. A hétköznapok nem kellenek. Semmi sem kell. Csak te. 
Kapcsolj ki, és hozd rendbe magad. Hidd el, hogy utána sokkal jobb lesz. Minden. Az életed.
Tedd azt, amit te szeretnél. Egyél csokit, hallgass zenét, nézz meg 100 filmet. Táncolj, ugrálj, fuss, vagy csak sétálj. Mindegy mit teszel, csak érezd közben jól magad. Ne legyenek határidők, ne legyenek emberek akikhez alkalmazkodni kell. Te, és csakis te.
Nagyon jó lesz, ne félj tőle. Minden helyre fog állni. Segíteni fogsz saját magadon. Utána pedig tisztábban látsz majd mindent, és olyan érzésed lesz ami leírhatatlan. Repülni fogsz, szabad leszel. Olyan igazán te. 
Lehet a hajad fogod tépni mikor elindulsz, de ragyogó mosollyal fogsz majd visszatérni.
Ha másért nem is, ezért már megéri.

2013. augusztus 1., csütörtök

Változás



A változás nem mindig rossz. Miért lenne az? Vágj bele, ismerd meg. Amíg nem tudod milyen, ne alkoss róla véleményt. Honnan tudod, hogy rossz lesz? Hiszen nem is próbáltad. Nem is ismered.
Az új dolgok kizökkentenek a monoton életből. Felkelsz, elmész dolgozni, alig várod, hogy leteljen a műszak. Aztán hazamész. Bekapcsolod a tv-t, felhívsz valakit a barátok közül, netán a családból. Vagy épp folytatsz egy pár mondatból álló eszmecserét a pároddal. Aztán kikapcsolódásképp belemerülsz egy kád forró vízbe. Majd lefekszel aludni. Reggel pedig minden kezdődik elölről. Na, milyen? Borzasztó izgalmas. De most viccet félretéve. 
Mikor jön valami új, valami változás, akkor be vagy pánikolva, hogy te jó ég, most mi lesz. Nem tudod mit tegyél. Vajon érdemes-e engedni, hogy ez a valami esetleg bekerüljön az életedbe, és netán fenekestül felforgassa? Naná, hogy érdemes. 
Mindig engedni kell. Változni és változtatni jó. Még akkor is, ha netán mégsem lenne szép a vége. Akkor is érdemes belevágni, ha netán fájni fog. De végre történt valami. Felpezsdített. Akár az egész, vagy akár csak az, hogy elkezdtél agyalni azon, hogy ezután mi fog következni, milyen lesz a holnap, és az azután. Ha egy kicsit is felfrissül tőle az életed, akkor már megérte. Ki tudja, még jó is lehet a vége. 
Lehet ez lesz a legmerészebb vállalkozásod, de lehet most leszel csak igazán boldog. Ne aggódj a holnapon. Legyen a most a lényeg. Nem véletlen jött. Dolga van veled. Talán tanítani fog valamire. vagy esetleg mosolyt csal az arcodra. A boldogságra mindenkinek szüksége van. Neked is. 
Ha pedig nem hagyod, hogy jöjjön és adjon valamit, akkor azt utána lehet egész életedben bánhatod. 
Mindig te döntesz. Merj lépni, kérlek. Hidd el nem lesz olyan, hogy nem történik majd semmi a végén. Meg fog változni valami. Talán ez lesz a legjobb és legszebb változás az utad során. Nem tudhatod. Próbáld meg, és akkor ki fog derülni. Minden, ami vele járt, ami változott. Csak indulj. Engedd, hogy jöjjön, és tegye a dolgát. A végén pedig dőlj hátra és nézd végig mit alkotott. 
Sok szerencsét!