Vihar előtt...vihar után

Szerintem nincs olyan, hogy felhőtlenül boldog időszak. 

Lehet azért látom így, mert nekem még sosem jutott ki belőle. Viszont úgy gondolom, hogy ha az élet egyik területén süt a nap, akkor bizony máshol nagy vihar dúl. Vagy legalábbis úton van felé. 

Hiszen, ha belegondolok abba, hogy ha netán valaki kiemelkedő sikereket ér el a munkában, vagy akár a tanulásban, akkor az gyakran jár együtt azzal, hogy valamely téren viszont nincs meg ez a siker. 

Legyen az párkapcsolat, vagy épp a kikapcsolódás. Ha pedig a párkapcsolat jár épp a felhők felett, és hatalmas a boldogság, akkor vagy a karrier nem megy úgy, vagy netán a barátság. 

Sosincs olyan szerintem, hogy valaki huzamosabb ideig elmondhatja magáról, hogy felhőtlenül boldog, és az élete a maximumon pörög. 

Legyünk őszinték, és lássuk be, hogy bizony ez így van. Sosem vagyunk tökéletesen elégedett mindennel. Mindig találunk okot arra, hogy kedvetlenek legyünk. Ideig-óráig ragyoghat a nap, de bizony előbukkannak a felhők, és a villámok lesújtanak. Épp úgy, ahogy minden nyarat felvált a tél, úgy minden boldogságot felváltja némi szomorúság. 

És pont ahogy a nyár-tél dologgal is vagyunk, épp úgy látjuk a lelki állapotunkat is. A tél mindig hosszabb mint a nyár. Legalábbis annak tűnik. Vagy épp így vagyunk beprogramozva, hogy az amúgy egyforma időintervallumot szánt szándékkal, és valójában meghosszabbítsuk? 

Hiszen a boldogság olyan rövid volt, és miért nem lehet több, és hosszabb. Valamint egyáltalán miért kell a fájdalom, és a szomorúság? 

Szerintem pont azért, hogy ne legyen minden olyan egyhangú. Imádom a jó időt, és a nyarat, de tudom, hogy egész évben nem tudnám elviselni. Ha túl hideg van melegre vágyunk, viszont a +40 fok is túlzás. 

Érti ezt valaki egyáltalán? 

Nem vagyok mazochista, de igenis néha kellenek a rossz napok. Mert sokszor elfelejtünk igazán hálásak lenni a boldogságért. Mikor a padlón vagyunk akkor a fél karunkat odaadnánk egyetlen vidám napért, de mikor a jó ezüst tálcán jön, az valahogy olyan természetes, és elfelejtjük megköszönni. 

Egy másik elgondolásom pedig az, hogy temérdek alkalommal van úgy, hogy irigykedve nézzük más drága ruháját, vagy kocsiját. Sajnálkozunk azon, hogy nekünk ez miért nem adatott meg, bezzeg ő milyen szerencsés. 

Eközben elfelejtünk azon elgondolkodni, hogy vajon ő mi mást tett ezért? Lehet, hogy többet dolgozott, lehet jobban választott munkát. Vagy legalábbis az apja mindenképp. Na de nem akarok előítéletes lenni. Mindenki azt a helyzetet használja ki, amire lehetősége nyílik. Szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ha mi is eleget tanultunk volna, vagy többet dolgoztunk volna, akkor nekünk is lehetne sokat érő autónk, vagy sétálhatnánk a vörös szőnyegen. 

Bár azt sem felejteném el megemlíteni, hogy a boldogság nem mindig mérhető vaskos bankszámlában. Mondjuk, kinek mit jelent a boldogság ugyebár. 

Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz, de mégis beleszőve az iménti gondolatszálat, nos...van, hogy épp a boldogságot irigyeljük valaki mástól. Lehet elsőre nem tűnik logikusnak, én mégis eljátszom a gondolattal, hogy bizony itt is előjöhet az, hogy ki mennyit dolgozott a boldogságért. Bár lehet most azt gondolod, hogy te mindent megteszel érte, és mégsem jön, nos akkor szerintem igenis valamin változtatni kellene. 

Szerintem a legtöbben abba a hibába esünk, hogy a tv előtt ülve álmodozunk egy gyönyörű alak után, aki csak úgy a semmiből kopogtat az ajtón, aztán hirtelen felébredve magunkra nézünk, és belénk hasít a keserű felismerés miszerint "nem vagyok én ehhez elég jó", vagy az "ugyan mikor kellenék én egy ilyen bomba alakú embernek". 

Látod, ez már önmagában egy óriási hiba, amin változtatni lehet, sőt kell is. Amíg te kevés, vagy szürke kis egérnek érzed magad, addig ez fog sugározni belőled, és bizony a külvilág ezt fogja érzékelni. 

Ha viszont el tudod hinni magadról, hogy a saját valódban szép vagy, akkor máris mást fogsz átadni az embereknek magadról. 

Néha érdemes lenne egy teljes alakos tükör elé állni és végig mérni magad. Van-e olyan része a testednek amit nem szeretsz? Ha igen, és változtatni lehet rajta, akkor tedd meg. Ha netán nincs semmi kivetni való a külsődön, mégis úgy érzed valami gond van, akkor bizony belül kell szétnézned. 

Na nem, nem a szekrényben, hanem a lelkedben. 

Vannak dolgok amik akaratunk ellenére fájdalmat okoznak, és hiába tennénk ellene, nem múlnak. 

Érdemes ilyenkor kicsit átúszni a túlpartra, és megkeresni azokat amik boldoggá tesznek. Ha akarod tedd egyedül, vagy hívj egy barátot, vagy a szerelmedet, és keressetek együtt olyan helyeket, programokat, vagy bármit ami szebbé varázsolja a napot, és ezzel együtt a lelkedet is. 

Lesznek fájdalmas időszakok, mert bizony nem lehet mindig teljes a boldogság. De talán az ilyen nehéz napok segítenek abban, hogy emlékezni tudj arra, ami valaha boldoggá tett. Vagy épp egy változás fog következni. Nem tudhatod, és én sem tudom. 

Azt viszont igen, hogy minden egyes fájdalom után több leszel valamivel, és hogy bizony épp úgy, ahogy a ragyogó napsütés után vihar jön, úgy a vihar után ragyogó napsütés.