A fájdalmak erősítenek a legjobban.
Azok visznek előre. Adnak valami pluszt, amit tanulságnak hívsz. Ha túléled -márpedig túléled- akkor olyan löket erőt kapsz, hogy szinte alig fér el benned. Talpra állsz, és több leszel. A hibákból, és a fájdalmakból tanulsz a legtöbbet. Amit elrontasz, az jó lesz majd valamire. Amikor valaki kitép belőled egy darabot, az is később erősít majd. Az elején még hiány, úgy érzed elvesztettél valamit, és semmi nem töltheti be azt az űrt. Aztán egy nap, majd felébredsz, vagy épp a délutáni kávét iszod, amikor rádöbbensz, hogy megint hiányzik valami. A fájdalom. Megszűnt. A régi űr helyére jött valami. Erő. Rájössz, hogy már nem is fáj. Ráadásul élsz. Megélted, átélted, és ami a legfontosabb....TÚLÉLTED! Ez valami hihetetlen, mámorító érzés. Önerőből, csak te voltál egyedül. Sikerült. Nagyon jó érzés. Hiszen mindig az a legjobb, amiért neked kell küzdened, amiért dolgoznod kell. Nem esik az öledbe, neked kell menni utána, vagy csak várni, hogy összeállj. Ami összetart, az pedig nem holmiféle ócska ragasztó. Az beton. Vas. Lelki páncél. Valami olyan, aminek van tartása. Ami erős. A részeddé válik, így te is az leszel.
Erős.
Szia!
VálaszTörlésMár majdnem neki álltam és írtam,hogy ugyan miért is írsz ilyenekről... Meg tudod, a szokásos negatív gondolataim eszembe jutottak. Lejjebb mentem, olvastam, és meglátom a szerzőt. Minden beugrott. Nagyon sokat változott azóta a blogod! :)
És isten a tanúm, hogy a fáradságtól még a címet nem olvastam el, csak kellett valami, ami nem én vagyok!
Nagyon tetszik ez az egész, kedvesem!
Mellesleg. Várom a további konzultációnkat! ;)
Szia!
VálaszTörlésHúha, már kezdtem megijedni. Valami rosszat írtam netán? :)
Megint lesz változás úgy érzem. Jön megint valami új. :)
Írok,de te is :)
Csodás napot!