Van egy pillanat, amikor történik valami. Két tekintet egymásba fonódik, vagy két kéz összeér. Ott van. Életre kelt.
Csak állsz, a levegő megfagy körülötted. Aztán megtöröd egy mosollyal. A kémia beindul.
Bizony van ilyen. Létezik. Valóságosabb bárminél. Nézed őt, és ő néz téged. Belépett azon a titkos kapun. Beköltözik a szívedbe, a lelked legmélyére.
Nem tudsz létezni anélkül, hogy ne gondolnál rá. Nem tudsz róla semmit, azt viszont annál inkább, hogy milyen érzéseket váltott ki belőled. A szíved még sosem dobogott ennyire, és nem kerülgetett az ájulás senki közelében. Viszont mikor ő megjelent elvesztetted a kontrollt az agyad és a szíved felett is.
Tudtad, hogy ez az a bizonyos perc, és ő az a valaki, amiről és akiről egész életedben álmodtál. Nem számít semmi, csak ő.
Ha nem is látod többé, akkor is örökké emlékezni fogsz rá, és nem felejted el életed legszebb pillanatát. Örökre a szívedbe költözött, és ott is fog maradni.
Jöhet majd valaki más, jöhet majd száz másik. Ő ott van, ott is lesz. Ő volt az első, és ő lesz az utolsó. Hiszen ez nem ismétlődik meg, ilyen egyszer van az életben.
Őrizd meg, és legyen a legszebb emléked. Ne várj tőle semmit, csak köszönd meg amit adott. Ha pedig folytatódna, akkor élvezd ki minden pillanatát.
Mikor mennie kell engedd el, ha pedig marad... Szeresd. Örökké.
Hogy ez mennyire igaz, és bizony szomorú is....
VálaszTörlésNem feltétlen szomorú, szerintem
VálaszTörlésHm...egy gimis, beteljesedetlen szerelem jutott róla eszembe...akkor éreztem hasonlókat. :P Bár lehet, hogy csak én, ő nem. Nem tudom...olyan furcsa az egész. És a mai napig gondolok néha rá. De az az érzés, amit akkor váltott ki belőlem, már nem kíséri az emléket.
VálaszTörlésGondolsz rá. Ennyi a lényeg igazából. Hogy ugyan lehet nem érzed már, de sosem fogod elfelejteni!
Törlés:)
Igen. Lehet. :)
VálaszTörlés